2020. március 9., hétfő

Ciao Tutti!

1 hete vagyok kint Olaszországban az Erasmus+ Topic Projekt 2020-nak köszönhetően. A szívem hálás, hogy Én is kijuthattam ide. Az ápolókkal hamar egy hullámhoszra kerültem mindenben segítettek, ha valamit nem tudtam véletlen vagy elakadtam. Az első hét megtanulhattam, hogy-hogy kell katéterezni, cukort mérni, inzulint be adni és szondán keresztül hogy kell folyadékot adni egy idősnek. Az első itt töltött hétvégén már el jutottam Firenzébe és láthattam a Firenzei dómot és a nagyon híres Paradicsom kapuját amiről a rajz tanárom annyi mindent mesélt már. Első héten még szerencsesen eljutottam egy olasz pizzériába és megkóstoltam ez első olasz pizzámat.










2020. március 8., vasárnap

Sziasztok! 
Üdv ismét Tavarnelléből.

 A második hetünkön is túlvagyunk, amit bevallom, nagyon fura leírni.  


Azt kell mondjam, hogy egyre jobban belejövünk a dolgokba; már most megszerettünk időseket és megkedveltünk dolgozókat. Még fel is vettek minket a kocsival- ami azt mutatja, talán ők is minket -, persze csak azért mert nagyon szedtük lábainkat. (Talán időben felkéne kelni és elindulni.)

 Egyre jobban megértjük, amit mondanak nekünk és egyre jobban tudunk mi is kommunikálni az ott dolgozókkal. (Már nem kell árnyékot játszani, tudjuk a dolgunkat.) 

Szociális gondozóként viszont nagyon fura, hogy itt nem gyógyszerelhetünk, nem mérhetünk vércukrot és vérnyomást, de kezdünk megbarátkozni a helyzettel. 
Most a hétvégén eljutottunk Pisaba is, 




ahol vagy egy órán át vártam a lányokra mire sikerült a Ferde toronnyal való közös képük. 

Utána az árusoknál is elöltöttünk még egy órát, akik közölték velünk, hogy kedvelik a magyar lányokat. Visszafelé még volt időnk Firenzében sétálgatni, ahol megnéztük a Ponte Vecchio-t, az arany árusokat.



Nagyon megfogott minket az a kis vízesés, a zubogó víz. Viszont kevés időnk volt már ott, mert vissza kellett érnünk a busz pályaudvarra, mert indult a buszunk vissza Tavarnellébe. 

2020. március 5., csütörtök

Ciao tutti!❤️
Mosolyogva és könnyekkel búcsúzom tőletek  ! 1 hónap és két hetet töltöttem itt Olaszországban és büszkén mondhatom hogy dolgozhattam a Rosalibriben mint ápoló és sok újat tanulhattam meg!  pl. cukormérés , decubitus sebkötőzés , katéterezés , beöntés , inzulin  beadás  , gyógyszerelés és  még sorolhatnám .
Amikor megtudtam hogy beválogattak nagyon boldog voltam ,  de amikor az  is kiderült hogy én  lehetek az az egyik ember aki  hosszabb távura  jöhet feltétel  nélkül mondtam igent! Nem bántam meg , sok újat tanulhattam meg persze magamról is hogy hogyan tudok társaságban élni  és alkalmazkodni  ! Nagyon jól ment halistennek Az első csapattal nagyon jó viszonyt ápoltam   de persze ezt a második csapatról és el lehet mondani! 
Nem tagadom néha honvágyam volt persze egy kis sírás is volt mellette esténként a barátnőimmel de tartottuk egymásban a lelket És együtt örültünk annak hogy ki jutottunk ide !! Sok csodálatos helyre eljutottunk Firenze , Róma , Pisa , Marina  di Pisa tengerpart  , Montefioralle ahová lehet az életem során soha nem jutottam volna el és ezért is nagyon örülök és hálás vagyok érte! 
A munkahelyt egyszerűen szavakba nem tudom önteni  hogy milyen fantasztikus egy hely.
Minden  reggel vagy délután mosolyogva léptünk be az ajtón mert tudtuk hogy a betegek mindig mosolyt csalnak  az arcunkra vagy  akár csak az ápolók vagy pedig az ott dolgozók!😊 megszerettem mindegyik nővért , szociális gondozót , Takarítónéniket 😁 Ma volt szerencsém a fő nővérrel dolgozni Martinával ,  szót értettünk nagyon Meg is dícsért nem is egyszer aminek nagyon örülök! 
Nehéz  itthagyni már szinte minden nap úgy jöttem mintha  hazajönnék! 
Egy nagyszerű embert ismerhetünk meg aki itt lakik kint Margit akinek  hálásak lehetünk mindenért hogy segített nekünk mindenben , fordulhatunk hozzá bármi óhaj sóhajunk volt ! 
 Mártáról úgy szint ez elmondható egy barátra leltünk benne aki mindig meghallgatott minket és segített , együtt nevettünk sokat és feledhetetlen közös élmények vannak!
Köszönöm szépen még egyszer az Erasmus+ Topic Projektnek hogy itt lehettem! 
Holnap vár még rám az utolsó munkanapom és szombaton pedig indulok újra haza Magyarországra!
 Legjobb , legszebb 1 hónap 2 hét volt❤️
 Arrivederci Italia! ❤️❤️












2020. március 2., hétfő

Sziasztok! 😊
Túl vagyunk Toszkán kalandunk első hetén. Sok új tapasztalatot szereztünk, beilleszkedtünk az otthonba, nagyon aranyos és kedves mindenki. Múlthét pénteken megünnepeltük a születésnapomat, éjszaka a csajaim sütöttek nekem kuglófot és amikor elkészültek fel is keltettek énekelve a friss,meleg sütivel.

A napjaink az otthonban nagyon élménydúsak, sok-sok új dolgot tudunk csinálni, kipróbálni és mindenbe belevisznek, nem úgy, mint otthon(magyarországon). Rendkívűl figyelnek a betegekre, nagyon kedvesek,mosolyognak,dumálgatnak a betegekkel. És persze az ápolók, OSS-ok velünk is nagyon kedvesek, segítőkészek. El is készült az első közös képünk az egyik helyi OSS-al. :)
Alig vártuk életünk első olasz pizzáját, mit ne mondjak, köze sincs a magyarországihoz, vagy bármelyikhez amit valaha is ettem! Nagyon finom volt! Rendkívűl gusztusosan tálalják fel.

A héten sajnos az időjárási viszonyok miatt nem nagyon tudtunk menni sehova. Elég ramaty idő van. De azért itt Tavarnellében is körül néztünk akármilyen rossz idő is volt. Pár képben bemutatom a város, ami eszméletlenül szép,régi,hangulatos. 





 Itt Firenzében voltunk, amikor vártuk, hogy a csatlakozás induljon,volt egy kis időnk menni egy kört. Nem is tudom mit mondhatnék róla, roppant hangulatos, szép, és élettel teli!











Ez a szállásunkról a gyönyörű naplemente.
Nagyon szép amikor ilyen esténk van.
Egyszerűen nem tudunk betelni vele.

Reggel, amikor sétálunk az otthonba, ez a nagyon szép látvány fogad minket útközben.
Persze a közös bevásárlás utáni selfi sem maradhatott el!
És persze még egy kis naplemente! ^.^
Nagyon szép a helyi templom is, sajnos ide nem tudtunk bemenni mert épp felújítás alatt áll. De azért kívűlröl is csodaszép, ahogy itt minden más is.

Érdekesnek találtuk azt is, hogy ilyen nagyon nagy tobozok vannak, és mit ne mondjak, elég menő, hogy ekkorák a tobozok! :D 
Itt szépen leparkoltunk a Rosalibri előtt. Ez az otthonunk neve. És mi hatan élvezzük egymás társaságát.
Mivel elég sok eső esik, és az idő is elég vacak, így a kis állatok is felbukkannak itt-ott. Nagyon cukker kis békák ugrándoznak az úton ilyenkor.
A szállásunkról látszanak az Olasz appeninek ami tiszta időben fantasztikusan szépen kivehető, és tényleg nagyon szép!