Sziasztok! 

Üdv ismét Tavarnelléből.

 A második hetünkön is túlvagyunk, amit bevallom, nagyon fura leírni.  

Azt kell mondjam, hogy egyre jobban belejövünk a dolgokba; már most megszerettünk időseket és megkedveltünk dolgozókat. Még fel is vettek minket a kocsival- ami azt mutatja, talán ők is minket -, persze csak azért mert nagyon szedtük lábainkat. (Talán időben felkéne kelni és elindulni.)

 Egyre jobban megértjük, amit mondanak nekünk és egyre jobban tudunk mi is kommunikálni az ott dolgozókkal. (Már nem kell árnyékot játszani, tudjuk a dolgunkat.) 

Szociális gondozóként viszont nagyon fura, hogy itt nem gyógyszerelhetünk, nem mérhetünk vércukrot és vérnyomást, de kezdünk megbarátkozni a helyzettel. 

Most a hétvégén eljutottunk Pisaba is, 

ahol vagy egy órán át vártam a lányokra mire sikerült a Ferde toronnyal való közös képük. 

Utána az árusoknál is elöltöttünk még egy órát, akik közölték velünk, hogy kedvelik a magyar lányokat. Visszafelé még volt időnk Firenzében sétálgatni, ahol megnéztük a Ponte Vecchio-t, az arany árusokat.

Nagyon megfogott minket az a kis vízesés, a zubogó víz. Viszont kevés időnk volt már ott, mert vissza kellett érnünk a busz pályaudvarra, mert indult a buszunk vissza Tavarnellébe.